A babamasszázs és én :-)

Sziasztok:-)!

              A cím kicsit furcsa, tudom, és akár egy szerelmi bejegyzés is kezdődhetne így.  De ez most nem egészen az :p. Nem véletlenül választottam ezt a kicsit butuskának tűnő címet: azt szeretném elmesélni Nektek, hogy én miért szeretem a babamasszázst (tanítani :-)).
          Ennek a bejegyzésnek az ötlete néhány napja merült fel bennem, amikor épp hazafele tartottam egy egyéni foglalkozásról és nagyon boldog voltam :-) (klasszikusan az az eset, amikor megyek az utcán és fülig ér a szám). Hogy miért? A válasz egyszerű: nagyon tündéri családdal tölthettem el egy órát, azt éreztem hogy szeretetet és értékes dolgot tudok közvetíteni feléjük, ők pedig nyitottak és befogadóak ezekre az információkra. Nyitottak voltak a mondókákra, új lehetőségek kezelésére és nem utolsó sorban úgy éreztem, hogy a személyiségünk is találkozik valahol a masszázs során. Nagyon boldog voltam a foglalkozás után és sikerült elfelednem minden problémámat bizonyos ideig, pedig nagyon nehéz napom volt és kicsit aggódtam is, hogyan fogok boldogulni a masszázzsal. De amint megláttam az ajtóban H. csillógó szemeit és a bájos mosolyát rögtön elszállt minden aggodalmam és szomorúságom.
A baba olyan édi volt :-)  - azt hiszem a baba mosoly, nevetés nagyon jó terápiás eszköz tud lenni nálam :-).
  H. sokat mosolygott, nagyon figyelt és élvezte a masszázst, a mondókákat és főként azt, hogy ő állt a figyelem középpontjában.


... kérlek nézzétek el ha egy picit érzelgősre sikerült ez a bejegyzés. ez is én vagyok :-)

puszi mindenkinek,
Adél